Az AlNiCo mágnesek öntésének gyártási folyamata egy kifinomult lépéssorozat, amely a kohászati ​​szakértelmet a precíz mérnöki munkával ötvözi, így nagy teljesítményű állandó mágneseket hoz létre. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a gyártási folyamat minden egyes szakaszát:

1. Bevezetés az AlNiCo mágnesekbe Az AlNiCo mágnesek, amelyek elsősorban alumíniumból (Al), nikkelből (Ni) és kobaltból (Co), valamint vasból (Fe), rézből (Cu) és néha titánból (Ti) álló ötvözetek, az 1930-as években történt feltalálása óta jelentős részét képezik az állandó mágnesek iparágának. Két fő eljárással gyárthatók: öntéssel és szintereléssel, amelyek eredményeként öntött, illetve szinterezett AlNiCo mágnesek keletkeznek, amelyek mindegyike eltérő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.

Az AlNiCo (alumínium-nikkel-kobalt) mágnesek kivételes oxidációs ellenállásukról híresek, ami egyedi ötvözet-összetételüknek és mikroszerkezeti stabilitásuknak köszönhető. Ez a tulajdonság kiválóan alkalmassá teszi őket olyan zord környezetben való alkalmazásra, ahol az oxigénnek, nedvességnek és korrozív anyagoknak való kitettség elkerülhetetlen. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az AlNiCo mágnesek oxidációs ellenállását, kitérve összetételükre, ellenállási mechanizmusaikra, teljesítményükre különböző környezetekben, valamint más mágneses anyagokkal szembeni összehasonlító előnyeikre.

Az AlNiCo (alumínium-nikkel-kobalt) mágnesek koercitivitása viszonylag alacsony az anyagösszetételükben, mikroszerkezetükben és mágneses domén viselkedésükben gyökerező tényezők kombinációja miatt. Az alábbiakban részletesen elemezzük, hogy az AlNiCo mágnesek miért mutatnak alacsony koercitivitást, kitérve ötvözetük összetételére, feldolgozási módszereikre, mágneses doméndinamikájukra és gyakorlati vonatkozásaikra.

Az AlNiCo (alumínium-nikkel-kobalt) mágnesek hőmérsékleti együtthatója egy kritikus paraméter, amely meghatározza, hogyan változnak mágneses tulajdonságaik a hőmérséklettel. Ezt az együtthatót jellemzően a remanencia (Br) és a belső koercitív erő (Hci) Celsius-fokonkénti reverzibilis változásával fejezik ki. Az alábbiakban az AlNiCo mágnesek hőmérsékleti együtthatójának részletes elemzését olvashatja, amely kiterjed a definíciójára, tipikus értékeire, befolyásoló tényezőire és gyakorlati vonatkozásaira.

Az AlNiCo mágnesek maradék mágnesessége (remanencia, Br- ként jelölve) kritikus paraméter, amely meghatározza mágneses teljesítményüket, jellemzően 0,8 T és 1,35 T (8000 és 13 500 Gauss) között mozog, az ötvözet összetételétől, a gyártási folyamattól és a szerkezeti orientációtól függően. Az alábbiakban részletesen elemezzük a jellemzőit, a befolyásoló tényezőket és a gyakorlati vonatkozásokat:

Az alnico mágnesek mágneses energiaszorzatának (BHmax) tartománya jelentősen változik a gyártási folyamattól, az ötvözet összetételétől és a szerkezeti orientációtól függően, jellemzően 4,45–11 MGOe (36–90 kJ/m³) között. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az ezt a tartományt befolyásoló tényezőket és azok gyakorlati vonatkozásait:

Az alnico mágnesek sűrűsége jellemzően 6,8 és 7,3 g/cm³ között van, ahogyan azt a nemzeti szabványok, például a GB/T 17951 "Kemény mágneses anyagok általános műszaki feltételei" is előírják. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az alnico mágnes sűrűségét, kitérve annak definíciójára, befolyásoló tényezőire, mérési módszereire és összehasonlítására más mágneses anyagokkal:

A ferritmágnesek, mint egyfajta nemfémes mágneses anyag, egyedi mágneses tulajdonságokkal rendelkeznek, és széles körben használják őket különféle területeken. Ez a cikk célja, hogy megvizsgálja, hogy a ferritmágnesek mágneses pólusai beállíthatók-e. Először bemutatja a mágneses pólusok és a ferritmágnesek alapfogalmait, majd tárgyalja a mágneses pólusbeállítás elméleti alapjait, ezt követi a különböző beállítási módszerek és azok befolyásoló tényezőinek elemzése, végül pedig a ferritmágnesekben állítható mágneses pólusok gyakorlati alkalmazásaival zárul.

Bevezetés A ferritmágnesek, a vas-oxidokból és más fémes elemekből (például mangánból, cinkből, nikkelből stb.) álló nemfémes mágneses anyagok, egyedi mágneses és elektromos tulajdonságaiknak köszönhetően széles körben használatosak különféle területeken. A ferritmágnesekkel kapcsolatos egyik fontos kérdés, hogy mágneses erejük állítható-e. Ez a cikk több szempontból is megvizsgálja ezt a témát, beleértve a mágneses erő beállításának elveit, a beállítási módszereket, a befolyásoló tényezőket és az alkalmazásokat.

1. A beszúrási veszteség megértése A beiktatási veszteség a jel teljesítményének csökkenését számszerűsíti, amikor egy ferrit toroidmagot behelyeznek egy áramkörbe, decibelben (dB) kifejezve. A mag azon képességét tükrözi, hogy a nem kívánt jelek csillapításával elnyomja az elektromágneses interferenciát (EMI). A beiktatási veszteség képlete:
Beszúrási veszteség (dB) = 20log10 (V maggal, V mag nélkül) ahol Vmag nélkül​ a mag nélküli jelfeszültség, Vmaggal​ pedig a behelyezett maggal rendelkező jelfeszültség.

1. Bevezetés a BH-görbébe A BH-görbe, más néven mágneses hiszterézis hurok, a mágneses fluxussűrűség (B) és a mágneses térerősség (H) közötti összefüggés grafikus ábrázolása egy ferromágneses anyagban. Ferritmágnesek esetében ez a görbe kulcsfontosságú mágneses tulajdonságaik megértéséhez, beleértve a remanenciát (Br), a koercitív erejüket (Hc), a belső koercitív erejüket (Hci) és a maximális energiaszorzatot (BHmax). Ezek a paraméterek határozzák meg a mágnes teljesítményét olyan alkalmazásokban, mint a motorok, generátorok és hangszórók.